Jánk Károly szatmári költő legújabb verseskötetét mutatták be a postModern Távlatok Művelődési Műhely legutóbbi ülésén. A kötetet, illetve a költő munkásságát Elek György újságíró, Gál Gyöngyi szaktanfelügyelő és Végh Balázs Béla irodalomtörténész méltatták, a kötet néhány motívumát pedig Kereskényi Sándor irodalomtörténész értelmezte.
"Jánk Károly az a költő, aki a vidékiességből, a provinciális élethelyzetből, mint nagyon komoly kulturális hátrányból jelentős előnyt tudott képezni. Elsősorban azáltal, hogy kritikusan viszonyul hozzá és számbaveszi minden olyan oldalát, amely az igazi, hiteles értékek megteremtését akadályozza. Ennek ellenére, vagy ezzel együtt, Jánk Károly jellegzetesen vidéki költő, tehát vállalja vidékiességét, sőt, úgy gondolja, hogy ez éltető gyökere a költészetének. Valószínű, hogy az ő esetében a vidék és a költő kölcsönösen feltételezik egymást, azonban a szó legjobb értelmében. Egyúttal meg tudja mutatni, hogy hogyan haladható meg a vidéki élethelyzet, és hogy hogyan haladhatóak meg ezek az alkotói körülmények, másrészt pedig tud figyelmeztetni arra, hogy minőséget vidéken is létre lehet hozni. Költészete annyira szerteágazó műfajilag, és a hagyományhoz való kapcsolódási pontjaiban, hogy ezzel a fajta költői habitussal nyugodtan élhetne akár egy metropoliszban is. Ugyanakkor - és ami talán a leglényegesebb vonása ezeknek a versszövegeknek - a vidéki embernek a hite és a reménytelensége ott tusázik minden egyes alkotásban és szerencsére-szerencsénkre a remények felé billen végülis a mérleg.
Jánk Károly alkatánál fogva olyan ember, aki nem szereti a nagyvárosi tolongást, aki egyenesen viszolyog a gyökértelenségtől, ami a nagyvárosi létformát jellemzi. Azonban fel meri vállalni a saját élethelyzeteit: versei sorra veszik a hagyományos Szatmárt, a régi, történelmi Szatmárt és megjelölik azokat az értékeket, amelyeket mindannyiunknak fel kell tudni vállalni ebből, hogy ne veszítsük el az identitásunkat. Ilyen értelemben nyugodtan mondhatjuk, hogy Jánk Károly költészete identitáslíra a szó legmodernebb, sőt, posztmodern értelmében" - mondta el a Szatmár.ro-nak Kereskényi Sándor.